Csináld magad: gyöngyös karkötő kalászfonással

Ezzel a típusú karkötővel már szemezek egy ideje. Nagyon tetszik benne a fishtail-es rész és a gyöngyök is.

Hogy mi az a fishtail-es rész? 🙂

Az a 4 szálas fonási technika, ami annyiból áll, hogy a külső egy-egy szálat belülre hozzuk és áttesszük a másik oldalra. Az interneten hívják így, illetve fishbone braidnek is. Amúgy magyarul pedig a kalászfonás az, ami hasonló ehhez. Na, de kezdjük a legelején.

Hozzávalók:

  • 2 mm-es lapos bőrszíj / nekem világos kisliba zöld 76 cm
  • különböző színű hímzőfonalak / nekem 4-féle zöld egyenként 50-70 cm-esek (70 cm-es fonalból kb. 7-8 cm fonat jön ki)
  • gyöngyök bármilyen anyagból / nekem kisebb nagyobb zöld üveggyöngy különböző árnyalatban (későbbi képen látszik) és 2 db hosszúkás fa gyöngy
  • valamilyen rögzítési eszköz / nekem biztostű és a nadrágom
  • tű / nekem gyöngyfűzőtű, mert kis lyukú gyöngyeim vannak
  • kapocs vagy gomb a végére


Tehát egyszerűen csak lefektetem a fonalat vízszintesen az asztalra és a fonal közepére teszem a kettéhajtott bőrszíjat függőlegesen. A makramé medált is így kezdtem el. Először kb. 70 cm hosszú dupla szállal dolgoztam.

Először a bal oldali fonalszálat a bal oldali bőrszál felett vezettem és a jobb oldali bőrszál alá tettem.

Majd a jobb oldali fonalszálat vezettem a jobb oldali bőrszál fölött és a bal oldali bőrszál alatt.

Meghúztam a fonalszálakat. Megigazítottam, hogy majdnem vízszintesen álljanak.

Miután fontam vagy 4 cm-t, felfűztem a bőrszálakra az egyik hosszúkás fa gyöngyöt. A fonalat a fagyöngy alatt vezettem és a fagyöngy aljától ismét fishtail vagy kalászfonás következett.

Így néz ki a gyöngyszövés előtt.


A gyöngyök fűzésénél vagy inkább szövésénél csak egy szál fonalat használunk vagyis az egyik végével dolgozunk, a másik végét pedig rá kell csomózni az egyik bőrszálra, majd pedig eldolgozni, hogy ne bomoljon ki.
Aki már próbálta a gyöngyszövést, annak ez könnyen fog menni. 🙂

 

Itt látszik a csomó.
Majd a tűbe belefűztem a cérna másik végét és felfűztem egy gyöngyöt.

A két bőr közé húztam a gyöngyöt.

És ellentétes irányba felülről átfűztem a gyöngyön a tűt úgy, hogy megpróbáltam nem beleölteni a gyöngyben lévő fonalba.

Összesen 10 db rövid szalmagyöngyöt, 3 db csiszolt fánk alakú 6x4mm-es gyöngyöt és megint 10 db rövid szalmagyöngyöt használtam fel. A megmaradt szálat hozzácsomóztam a bőrszálhoz.
Majd ismét kalászfonással folytattam 4-féle zöld fonallal készítettem hosszabb rövidebb szakaszokat.
Az utolsót két különböző árnyalatú szállal, amitől csíkos lett.

A bőrszál végére olyan nagy csomót kötöttem, hogy ne csússzon ki a hurokból, amit
a másik végén hagytam. Legutolsó lépésként nem maradt más hátra, mint eldolgozni a fonalszálakat. Tűbe fűztem őket és visszaöltögettem a fonásokba a karkötő hátoldalán.
Ez kevésbé felemelő művelet, de mikor már a kiálló szálakat vágja le ollóval az ember, az nagyon jó érzés… :-))

És így néz ki felvéve:

Igen, a másik kezemen ott figyel az óra-karkötőm. :-))

 

Teregetés közben… 🙂

 

Mit szóltok hozzá?